sebtolvaj

Imre - írta: közös ló (vica) verse

Hímre hámmal, ímre ámmal felelt
mindig Imre, kit a zsorzset ing
úgy szorított, mint jobb időkben
zsabós makákót a gerillamarketing.

Ő volt nekünk a;légyhez a leves,
köszönti reggel a fax meg a drót,
a piaci élet jó néhány neves
alakja úgy őt mint jóakarót...

Arcán a pírját mindig tagadta,
de hiába mindaz, pírja egyre nőtt.
Titokban hízott mignontól dagadtra
egy végelszámolás-papír előtt.

Gyakran mondta; eperlekvár, marcipán,
midőn a kettős mérleg között görnyedt,
Hol Ilonka segített neki vagy Marci tán
asztalról seperni a földet.

Kalkulációs mérlegén billeget,
néhány akciós szaloncukorpapír,
kilói alatt tönkretett mérleget
nem tett semmissé semmilyen radír.

Fitt volt, ha kellett a profitban,
de egyszer jött egy angyali bár méla
szólam; Imre, de helyes kis pofid van,
sarudat oldja az üzleti szféra.