sebtolvaj

Már majdnem úgy volt, hogy sehogy se nem. Aztán meg mégis és leginkább dehogy, ahogy amaz - a kinti -  kiegyenesedne, ez itt belül a földre majd le rogy. Persze nem lehet azt se kérni, hogy folyton csak minden legyen, morzsa reszket a pepita abroszon és rátelepszik nagy ülepével - a mim is? - a természetem. Ami volt nem lesz soha többé, ami lesz az sem lehet, hogy legyen. Most kezdeném élvezni a nyarat, aztán tessék, elpusztul tavaszra minden legyem.