Pavlov, meg az ő reflexei. Bennem adnak találkát egymásnak. Noha még egyetlen egyszer sem találkoztak egymással mégis megismerik egymást. A reflexeknek jól körülírható, nagy mellei vannak, Pavlov meg p-vel kezdődik. Pont úgy mint a pina, amit akkor is szépnek látunk ha nem az, vagy nem feltétlenül, de nem mondjuk annak, mert bölcsességünk arra int, hogy azt mondjuk, amit a pina hallani szeretne. Abból nem lehet baj, ha az érzékek, a szellem mezején hintik el inkább a szenvedély virágmagvait. Tehát reflex. Itt a virtuális térben, a kinti világ digitális Kiszel Tündéjének minden árnyalattól mentesen megfeleltethető blogger, fordulatokban bővelkedő blogját veszem alapvetésül, ha mondjuk egy filmet számomra semmi szín alatt nem lenne szerencsés mentális és esztétikai szempontok okán megnéznem.(tartalomnehagyjelcsakholnap) Elképzelhetjük ez így egy inverz porthuként is - néha termékenyebb lenne a visszafele írás is (si sárí elefazssiv - hogymást ne említsek), tartalmi megfontolásokat tekintve vezérelvként. A lehúzott filmekre áltálányszerződést kötöttem az art mozi hálózatokkal, állandó helyre. Minden reflex rossz szokás, így az önismeretről is nyugodtan le lehet, mint olyanról szokni. A hiánya általában megfelelő gyógymód az előzőre. Néha van az az érzésem, hogy bizonyos embereket kár megtanítani az ábécére, hiszen mellében él a nemzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése