2006. április 20., csütörtök
Szólok nekik, de nem felelnek. Minden nap bedobom a csalimat, ebbe az országnak nevezett tóba. Ütődött vagyok és bizakodó. Hogy honnan tudom, hogy tó? Hát mondták a pocsolya-hívők. Kibaszott aranyhalak tátognak nekem, nincs paprikám, se lisztem. Sors hack-re nincs remény. Megy a show. Személyes sors. Korcs. Beleölteném a nagy szövetbe. A beteg testbe. Nincs jobb. Csak ez van. Élned nem. Halnod sem. Nincs a világon. Hejj. Az egyik szemem ír, a másik lehet. Így vagyok, nem vagyok. Minden félig. Mindenem az illegalitás. Álmomban ablakot mostam, erre neveltek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése