sebtolvaj

Multi - Perceptuális ízproject

A korhadt fa íze. A hátsóudvarban. A baromfiudvar kerítése, ahol kezdődik a legesleghátsó kert, a gyümölcsös, ahova csak engedéllyel, ritkán, lopva. Pont olyan magas a kerítés ameddig a száj el ér, tehát még éppen kimondható minden. Aztán majd elmúlik ez is, de erről a száj tulajdonosa aligha van tisztában. Maga a száj birtokviszonyai is tisztázatlanok, általában idegen szövegekkel operál, idegen ízekre hajt. Ugyan nincs tisztában a megváltás fogalmával, de ennek ellenére, vagy épp ezért kívülről várja Tehát egy alacsony kerítésről esik szó most és egy szájról, aminek már 6 éves gazdája van. Aki kettesével veszi a lépcsőket és eszi a fagyit, ötösével számolja az éveket és meg kell szorítani a kezét, ha azt akarják, hogy köszönés hagyja el a száját. Azt a szájat, ami felér a kerítésig. Lenyűgözik a ház előtt álló, magából erős benzinszagot árasztó P20-as motorkerékpár optikailag fényesenek tűnő részei. Aznap hozza tudtára Kékes típusú, faburkolatú másodédesanyja az emberi test ama természetét, hogy hét évente kicserélődnek a sejtjei. Úgy érzi már ez az utolsó éve, aztán valaki más lesz, már nem az ami most. A majdaninak ez lesz idegen, ez meg fél amattól. A kerítésnél áll, alél, szája a kerítés tetejéig ér, és ha már így esett, belemélyíti első két fogát, azt a két kajla metszőt, amely ilyenkor még meglehetős behemót, de később majd hozzá nő a fej, így teremtve meg azt a harmóniát amelyet helyzetből egyáltalán megenged. A szájban évtizedes ízek keverednek el az utolsó éves nyállal ami még azé, aki hét éves se múlt, de már gyászol. A foszló, eső verte fa íze, mindehhez az a járulékos látvány, ahogy a kakas a tyúkokkal cecerél. Aznap az összes filctoll az udvaron marad szerte hagyva, egy béka állja el az utat a vályogtéglák mögött, ezért csak a mosóteknő felé van járás, a pokolba is az eső is esett. A nő, akinek mindig zsíros volt a köténye azt kérdezte aznap este amíg csutakolta az amit az aznap a bőrön hagyott; mi ütött beléd? Nem lehetett válaszolni, semmi olyat nem lehetett ami ne hazugság lett volna. És történhetik úgy, hogy több évtizednek kell eltelnie ahhoz, amíg a korhadt fa ízével keveredett nyál és a rostok a gyomorba érnek. Csak már nem az a száj van hozzá, ami eltudná mondani, úgy hogy ne hazudna.