Most a tavaszt olyan formán
képzeljük el mint a tortán
a gyertyát amit elfúj a szél,
míg a bennünk lakó beszél.
Hosszú tósztnak híg a leve,
hibába van lendülete,
úgy talál a szó a szóba,
ahogy bor talál a szóda.
Galamb szájban vigaszág,
pompás hely az Ararat,
jó a levegő is meg minden
és még egy lélek se nincsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése