sebtolvaj

Mit csinálok rosszul? - kérdezem. Persze mindezt azzal a tökéletlenséggel ami a kérdésnek, magának a tárgya, azaz lényege volna. Ide sodort valami szellő, ide ahol vagyok, az interperszonális de azért mégis centrifugálisan ható hatvány-anticiklon, a nagyon anti. Mondatok cincálnak madzagon, én meg cincálom jelentéseiket. Tökéletes szimbiózis. Mit csinálnak ezek a mondatok rosszul, miért nem működnek az egymás mellé rakott szavaim? Csinálok rosszul mit? Rosszul mit csinálok? Mit rosszul csinálok? Csinálok mit rosszul? Rosszul csinálok mit? Elfogyott. Nem működik. Sehogy van. Nincs ilyen mondat. Begurult egy pingpong labda az ágy alá, magamra ismertem benne vagyis általa. Az ágyam (is) én vagyok. Megvetem magam. Hova lettem magamból? Magamból hova lettem?