sebtolvaj

A sashegyi transzparenslónál nem hordott veszélyesebb teremtményt a hátán a világ. Kizárólag éjjel mutatkozik meg, jobbára csak nekem. Ijesztő látvány. A hatályos közlekedési szabályokra fittyet hány, bizony mondom, van hogy tüzet is okád, de azt semmi pénzért nem nézném meg. Hanyatt homlok vagyok olyankor. A sörényét meg úgy tartja, mint ha ő valami unikornis lenne, de engem aztán meg nem téveszthet, arra itt vagyok én. Hemzseg a világom tőle, de nem általa. Nagyon félek tőle, de újra és újra elképzelem, azt a valamit, ami mögötte van. Mert ez a ló csak olyanformán érdekes a számomra, hogy ő bizony benne van abban a valamiben, és én én azt a valamit szeretném, mit szeretném, AKAROM. Tájdalom.