Fékblog
Nagyon korán ébredtem ma. Aztán bundáskenyeret reggeliztem, és teát szürcsöltem hozzá. Az ablakon is jól kicsodálkoztam, hiszen imádom a havat, így a telet is. Csak homályokban dereng az álmom, nem nagyon emlékszem vissza rá, csak arra hogy elmondhatóan szép. Mostanában olyan idegesítően harmóniában vagyok magammal. Az életem tökéletessége, részletgazdagsága ejt leginkább zavarba. Hűsölni is saját árnyaltságomba járok. Gondolataim tiszák mint a forrásvíz, vagy a szűzhólé, ollé. Állandóan menni vágyom, ezért egy nap többször is körberepülöm a földet, a saját űrhajómmal. Bioholdkomp, szilvapálesszel megy, semmi szaros kerozin. Amíg utazom, addig mindeféle tételeket állítok fel, emberről lélekről, irígységről, szeretésről, meg más ilyenekről. A válaszaim mindig teljességre törekvőek és az igazságot súrolóak. Rendkívül szorgalmas vagyok, a frigider ajtaját a benne rejlő mirelit jövőképek miat csak úgy tudom becsukni ahogy a rajzfilmekben szokás, Ilyen ívesen vagy hogy. Anyagcserém, bár gyors, de normálisnak mondható. Aurám nincs, se tüszős, se kétoldali. Otthonomban példás rend honol, sokat porszívózok, mert szeretek porszívózni, olyankor kikapcsolok. Vagy tüsszögök. Mindkettőt szeretek. Az estém az mindig csodálatos, ha nagyon igyekszem, akkor lemerem fogadni, hogy elsőre megtalálom a reset gombot. Ilyenkor olyan leszek, mint egyetlen nagy - olyan tömbszerű - mauzóleum. És se nem gondolok boldogtalanokkal, se boldogokkal. Egyáltalán nem gondolok. Ilyenekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése