2005. január 18., kedd

Az ember, alighanem olyan mondatokat keres, amivel sok mindent kifejezhet, azaz az utána jövő mondatok, ha lennének is, feleslegessé válnak, egy szempillantás nem sok, annyi idő alatt. Nem tudom, hogyan, nem tudom miért, de van az az érzésem, hogy az a mondat itt ólálkodik körülöttem. Vagy hagyom magam, vagy hagyja magát. És akkor aztán csönd lesz nagyon... Akarom én ezt a mondatot? Azt érzem, hogy igen. Ez meg itt egy befejezett jelen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése