Egy képre gondolok, tudod...

Na most ha valaki azt hinné, hogy én ez, vagy jobb esetben az szeretnék lenni a képen az nagyon is téved. De a tévedés joga, mint tudjuk fenntartható - mondjuk csak ideig-óráig, mert ez egy igen-igen kemény világ.(Hát felebarátim óvakodjatok, ha mástól nem, hát magatoktól)) De nem ám ott a képen, mert ott mint azt a felületes szemlélő is láthatja, ott bizony más világ van. Ott a lágyság honol, szépisztikus szépség rogyik, nagy nehéz trónusára. Meglehet velejéig hazug, de világ. A először is szegletes ez a világ, kiterjedése van, azaz benne bármi, de most aztán tényleg bármi: megtörténhet. Nézzük mit lehet ezen a képen irígyelni. Hát az a gallér, a gavallér nyakán, na az....hátháthát, na amellett nem lehet szó nélkül elmenni. Istenem és micsoda hajak, komolyan megyek holnap a borbélyhoz, komolyan. Te ostromállat, te nagyonalfa, és te ombdus. A kis odatartott duckó pofi, meg a legszőrösszívűbb cinikust is zavarba ejti, de még jó ha csak zavarba, és nem örök kárhozatba, dupla, sajtosgyehennával. Ezek eddig mind megejtőek, de én bizony egyik sem szeretnék lenni, se vasalt inggallér, se duckó pofi, sesemmi. Aztán nem lennék én a kabátok redőzete sem, pedig mindekettőé olyan mint az eleve elrendelés, itt minden ránc oly finoman szerkesztett, hogy az ember legszívesebben harangot öntene az összes létező gőzölősvasalóból. Jajj, és a kalap, és a kéz, mely a kalapot ringatja, vagy csak tartja, hát ott is vannak csudák. Ennyire gyengéden tartani egy kalapot az már maga a megacharm. A növényzettől mindez olyan organikussá, életközelivé válik, tehát egyszer és mindenkorra, megint és csakis hazuggá. Maradt még a háttér, a heterogén, lassan hullámzó felület, amely távlatot - egyben tálvolságot, s ha így, akkor üveggolyó is kerül, annyi bizonyos - ad ennek a nagyon is háromdés szerelemnek. Ha választanom kellene egyébként, én is a háromdés szerelem mellett döntenék.(10 szerelmes közül 9 a háromdéset választja,  - ezek empírikus úton megszerzett információk - ( hiteles emberek mondták). Ha most valaki azt hinné, hogy amint ezen a képen a szemem elidőzött, és az elidőzés közben leírtam a fejemben mindezt, akkor az nagyon is téved. Úgy téved, ahogy a szerelmek is szoktak. Pontosan úgy. Képmutatás nélkül, de kurvára biztosan és nagyon.
(A kiváncsiabbak biztos tűnődnek most azon, hogy mit gondolhatnak - hát én  például ezt is tudom, de nem mondom meg)