Ha lenne rá mód, színházba mennék. Az előadás most ne érdekeljen engem. A végén a ruhatárosnak borravalót adnék, hogy engedje meg otthagynom a lelkemet a fogason. Aztán elindulnék valami nem ismertbe, hajadonfőtt, a fejbúbomig magamba csomagolva, az ezer éve csukott kapuk kilincseit szidolozni. A nézőtéren pedig néznék mindezt az emberek. Hol sírnának, hol nevetnének.
Kevesen lennének azok akik nagyon is jól tudnák, ez maga a ripacskodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése