2005. január 4., kedd

...nem lehetett mellette csak úgy elmenni. Folyton valamit az eszébe juttatott az embernek. Csak beszélt és beszélt. Levegőt is alig vett, odatartotta, nagy , busa fejét, hogy olvasni belőle... Szórakoztató irodalomnak szánta, könnyű pesti sértésnek. Nem számolt azzal, hogy semmi sem pusztán jó, és semmi sem pusztán rossz. Szomorúvá tett mindnyájunkat, de szerettük őt ezért. Helyette.
(Ez meg itt egy idealista faszság)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése