2005. január 31., hétfő

Most meg szállingózik a hó. Annyira szép, ahogy a csudálatos kristályok befednek mindent. Annyira jó, hogy van mit írnom emiatt.
Annyira jó, ahogy eredetiségemet mindez felfedi.
Annyira jó, hogy amit lehet azt nem lehet.
Az is jó, hogy semmit sem értek.
Semmit se érte.
Semmit se ér.
Semmi se.
Sem.
Se.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése