2005. január 27., csütörtök

Egy asztalnal ulok es nem hasznalok ekezeteket. De most elkepzelem, hogy mindez ilyen es a hianyuk az voltakeppen nem deficit, hanem hagulatfesto elem. Hajlok ra, hogy elfogadjam ezt, tetszik ahogy ilyen finom arnyalatokat lat a szemem, es olvad ossze a valami. Epp ugy ahogy a nyelvemen a kave ize terul szet, hogy a bentet az izek most birtokba vegyek. Egy ido utan elhagyom a pontokat a vesszoket kivancsi leven milyen az elet es annak ize ha a mondanivalo mar egyaltalan nem tagolhato hanem egyetlen laza mozdulattal kivajudott erzes Olyan laza mozdulat mint ahogy a kaveban az ember a kiskanallal tesz nehany korkoros mozdulatot es a vegen meg a porcelanhoz koccan az aluminium a ket egymasnak idegen anyag
Majdaszokozoknekintekannyiraerzekenybucsutamennyirecsakkepesvagyok
Alelkemgomolyogvagycsakacigifustjemareldontenisemtudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése