2005. január 2., vasárnap

Miért vagyunk hívei az egyik napról a másikra elvének, ha ez az egész az utolsó kis sejtünkig nyugtalanít, izgatottá tesz? Miért kell mindig mindent tönkretenni? Úgy értem miért kell egyáltalán. Ez a valami ide. Aztán egy fűcsomóra mutatott a sétapálcájával. Az izmaiban meg persze már réges-rég ott hordozta a suhintás tudását. Elalvás előtt azon gondolkodott, hogy soha nem fog már felébredni, de ilyen kegy nem jár akárkinek. Így hát ringatta magát abban a valamiben, valami nincsben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése