sebtolvaj

Legyen úgy, hogy távolodna egy kép. Nade...úgy, hogy valójában az, hogy közel az nem létezett, semmi szín alatt. És akkor ennek valahogy olyan hatása lenne, hogy az most ott van hagyva, és lesz ami lesz. A fantáziára, vagy annak hiányára bízva. Aztán lehet, hogy arra a mondatra meg egyáltalán nem is lenne szükség, mert azt vagy kimondta már valamikor az a valaki, aki az ilyen mondatokat egyszerűen sokkal jobban mondja ki. Mert alkatilag olyan, hogy jobban mondja ki a megfelelő mondatokat. Aztán meg, hogy ez a távolodás hol érjen véget, azt is nehéz eltalálni, mert így, hogy már mondat se nagyon lesz, az egész úgy leül. Mondjuk, az megtörné az egyhanguságot, hogy úgy csinálna egyvalaki, mint aki egy másvalakire hederít. És akkor tényleg nem kellene mondat, mert ugye ott van a hederítés, mintegy helyette, vagy a meghalkulást kiegészítendő. A végén meg,...persze egy kicsit elsötétedne a kép és jönnének a betűk, a stáblista, a cím, hogy Közeledj okosan ! (és akkor mindneki tudná már, hogy nem is fog fájni, vagy ha igen, akkor sem igaz, és bizosan nem is szabad, lehet, kell, komolyan venni)


a hisztis kölkeket, meg jól elpicsázná az anyjuk, vagy valaki olyan, aki szereti őket