Persze érinteni, csak módjával, és hallgatni, azt is csak úgy, és jelenteni valamit óvatosan, és beszélni valamit, azt meg váratlanul, és elveszni valahol, csak módjával, és szeretni is csak módjával, de könnyednek, vagy éppen könnynek lenni, azt meg valahogy undorodva, és feceregni egy széken, csak módjával, és felejteni, az is így, csakis így, és ostobának lenni, azt meg fáradatlan, és és várni valamire, csak úgy tudtalanul, és megérkezni,...na ez most pont lehetetlen, és gyávának lenni, azt meg úgy mint a nyúl, és a nyomokkal, azokkal csak óvatosan, és az ígéretekkel, azokkal pedig sehogy, és a tekintésekkel, azokkal, megint csak módjával, és a széllel, azzal persze, hogy bélelve, és az idővel, azzal meg egyáltalán, és az üreséggel pedig teljesen, a vigasszal, pedig hadilábon, és Budapestel, csak módjával, és az alkohol, az meg jaffával, és az iramodás, csak módjával, és az izmokkal, persze hogy lázasan, és a képekkel, végül is homályosan, és az idegenekkel félvállról, élettel, halállal, eltúlzott előzékenységgel, és magammal csak mindig; ébredés után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése