sebtolvaj

Álljon az a szó itt, hogy; álmatag. Na de aztán ne akarjon ez túl sokat jelenteni, komolykodni, vagy hogyan is, ne is akarjuk pontosan érteni se (minek?), hogy mit jelent. Jelentse azt, hogy az amit szeretnénk nem létezik, kicsit van, de inkább csak olyan, mint egy nem kedvelt ruhadarab, amit ajándékba kaptunk, és van ahol szorít, van ahol pedig lötyög, hibás, leárazott termék. Levetnénk. Jelentse azt ezúttal az álmatagság, hogy olyat nemistudnimicsodázunk, ami teljesíthetetlen, ostoba és bőszme háthák  szolgálnak neki pillérként és a hülye malacszemeinkel, mint egy túlkoros ovis csodálkozunk, de ez is látszat. Nem is tudjuk, hogyan kell csodálkozni, nem is azt látjuk tán ami van. A szemünkben egy kamera berreg, elfedni magunkat vele, de neki, egészen pontosan: annak.. Tudjuk, hogy nem lehet, csak azt nem hogy minek tudjuk. Elvonási tünteteink vannak, mert rászoktunk a csömörre, de hát minek is tagadni, ez éltet bennünket. Túlélünk a célon. Én meg lemaradok előresietve is, ahogy szoktam, és csak nézek, nem értek. Megszokom magam, aztán meghalok.
A vesemedencében fröcskölni, ugrándozni tilos.