sebtolvaj

Először az jutott az eszembe (reggel), hogy félnótás, de valahogy erőtlennek éreztem e jelzőt ebben a relációban, mert került hozzá rögtön alany is. Állítani meg nem nagyon akartam tkp semmit. Végső soron, ha valamire mondom, akkor magamra mondom mindezt, mindegy az, hogy kinek az arcából kiolvasható a felismerés maga. Azt hiszem a felismerés is mindegy, részben az. Van itt ez az évadzáró hangulat, bújtatottan szivárogtatva, amiből nem tudom kivenni a részemet, lopás lenne, megbánni kellene, plussz még mindennapos lapos gyávaságaim is itt sertepertélnek. Egy hetet is soknak érzek, feldolgozhatatlan információhalom. (Szalonképes cukrokat eszek zsákszám, hát mi tagadás, néha azért beleharapok valami rohadtba is, engem be lehet csapni színes sztaniolpapírokkal, csak mondom). Mondom, itt van ez az évadzárás és ki lesz téve majd a tábla, hogy megtelt és én meg hebeghetek, hogy néznétek már meg jobban egy kicsit, hogy nem igaz ez teljesen. Alighanem csak azért jó mindez, mert majd lehet mondani hogy "tavaly" és túlélés mentén mindenkinek eszébe ötölhet, hogy kipipálhatja magát. Itt ülök ezen a rohadt idei székemen és közben meg máshol vagyok. Hova gondolok?
Félnótás, az volt az első szó, miről úgy véltem ápolná és betakarhatná a napot. A nótának van dallama, ritmusa és szövege. Ha valaki csak az egyiket tudja, az harmadnótás, a legjobb esetben is. Ha a felsoroltak közül azonban kettőt is birtokában tart, akkor kétharmadnótás. Csak azt akarom mondani, hogy olyan mint félnótás nem létezik. Hát megint egy olyan rendbe csúsztam bele, amely nem létezik. Akkor én most vagyok? Tehetném fel a kérdést, ha lennék.