Mit tehet az aki mindjárt negyeven és gyűlölné magát, de az lehetetlen? Míg minden titkait a huncutok kilesték, ő elbújt aztán meg várta, hogy szeressék, de kellemetlenül is érze magát amióta rég véget ért ez a bújócskázós móka. Mert ez a beste hát este reggelt akart, reggel meg estét, telente nyarat, és sok részeg fecskét. Aztán még távcsőbe is képzelt egy véletlen testet, az égit, nehezen engedte el a dolgok könnyebik végit, de hát engesztelhetetlen volt ha senki se látta, a teljességről meg úgy vélte egy moly azt már jó régen kirágta. Mert hát az is volt, hogy fejében gyomokat nevelt, de jaj, ahol gyom van ott mindent belep egy lepkeraj.
Egy szemet akart - ezt csak kölcsön - ami az övé is lehetne, és ha akadt aki adott, azt egy darabig szerette. A hátakat azokat gyűlölte, pedig többet látott mint arcot, később hajta növesztett, aztán szakállt meg bajszot. Volt valami amit igen gyakran mondogatott de a végén a fejéből kiesett, mert kába, arról beszélek ott ni, ott él két vesével egy széken mostan az sztk-ba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése