Sebtolvaj te olyan tragikus vagy. Azaz, az is tudsz lenni. Nagyon az. Úgy kezdődik, hogy felébredsz reggel. Általában véve piszlicsáré ügyekkel foglalkozol, de már ez a megfogalmazás is ütközés saját magadban, mert sem az "ügy"-et nem érzed helytállónak, hát még a jelzőt. Ma már nem az a tempó járja, hogy egyetlen mondaton napokat lehetne gondolkodni, félreérteni, vagymi. Lehet abban valami betegesség, hogy neked majd minden, ami körülötted van vagy a közeledbem, az ilyen részletgazdag fontossággal bír. Túl nő rajtad, silány Ikarusz, napot akartál, hát tessék, a naptejet meg majd a szél fújja ide mi? Összeütközöl magaddal, jót, jobbra cserélnél, de villog a vészlámpa: veszély, minden összrondíthatsz, nem bízhatsz magadban. Mindig lesz olyan helyzet, amiben a józan eszed úgy ellibben, mint valami könnyű szerető. Pavlovi reflexeid működnek, de leakarod rázni mint a bolhát magadról. A leghülyébb szó, rögtön a szeretlek után az (ezt ilyen mély nézéssel kell mondani, nem elröhögve), hogy hátha, de szerintem olyan a férfi ész, hogy alapból csalk a hátha van benne, aztán lelke rajta, hogy ehhez még miket szerez be. Ennyit a lelkedről. Ha van olyan okos meg szép, de nincs. Az is eszembe jut, hogy "ha majd bejön, kérdezzék meg", és az, hogy ennek a mondatnak nem is adhatna más hátteret, mint egy leszakadt redőny, olyan Hamlet-i értelemben vett "még minden jóra válhat ez", a káosz távoltartása mellett, valami más léte felett érzett öröm is. Kenetteljesen. ÉS nagyon összetetten. Megijedek a saját árnyákomtól, és elvárnám, hogy más ne tegye. Szegény ördög. Ma elképzeltél egy loccsanást is magadnak, zsebkendőket, zokogó hozzátartozókat, egyebek. Baromság. Meg aztán nem az. Mert hátha. Meg még az is, hogy mi az elégséges idő, mi az az apró dolog, hogy ne kéne azt érezned, hogy csaltál, hanem valami egyszer csak lenni mer, amit elgondoltál nagy nekibuzdulva, bártan,magadban.
Baljós a színezetem, kereszteslovag lehetek, vagymi, a vizeletem is négykeresztes az ünnepekre való tekintettel.
- Befogom a pofámat!!! - ez én voltam? kérdezném meg aztán, valakitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése