2005. december 18., vasárnap

'Vannak'' olyanok akiken észre sem lehet venni, ha ''nincsenek''. Magamat feltétlen, de legjobban ide sorolnám. Forgolódásos este után gondolta ezt ki a főhős, aztán kiállított egy relatíve széles körnek szánt szegénységi bizonyítványt és ekkor történt, hogy nadrágját rossz irányba fordítván, jelentős mennyiségű aprópénzt vitt fel egyenletesen a laminált padlóra. Erősen hajlott rá, hogy ezt szimbólumnak tekintse és úgy vélte, hogy a padló, az aprópénz és legjobban egykor vélt tehetsége üzenete volna mindez. Neki, akinek épp annyira van indoka azt hinni, hogy a legjobban akkor nincsen, amikor a legjobban lenni szeretne és még az a botrányos ebben, hogy ezt leiginkább ő maga nem veszi észre. Olyan is megesett vele, hogy nem burjánoztak el benne a különféle jelzők. Legjobban annak is tudott örülni, ha nem használta a következő szavakat: mindig, soha, te, én, legjobb, legroszabb, szeretlek, utállak, szeretsz, utálsz. Ilyenkor szürke lett a színe, nem is lehetett észrevenni, hogy nincsen. Bizonyos esetekben úgy érezte, neki ellopták néhány szavát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése