2005. december 26., hétfő

Egyszer majd szeretnék álmodni arról, hogy álmodni fogok. Fogalmam sincs miért van az, hogy idestova 10 éve nincsenek használható álmaim, estiekre gondolok, álvásosakra. Ezek a nappali pótlékok, amik vannak, a játszásaim, biztos ezt az egyensúlyt helyreállítandó sereglettek körém, bizonyára megsajnált az a részem amiről alig tudok valamit, s így próbál elszenderíteni. Aztán ki tudja, talán fordítva van, hogy amaz rész éppen ezt gondolja, nincsen neki álomalapanyagja. Hogy ki az előbbre való, azt titok fedi. Másrészt a szokásosnál is jobban tudok hinni az eleve lehetetlenben. Nem mindig, csak ezek emlékezetesek. Jobban kidomborodnak.
Többkomponensű gondolatzsoltár. Sehogy nem jön ez ide, csak előbukkant, álom helyett. Értelme sincs. Egy ember aki nem álmodik. Furcsa kimondani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése