Vajon tud e valamit is - úgy értem lényegeset - rólam a barátom? Vajon tudok e többet a barátomról, mint a szomszédomról? Vajon mit gondol most a barátom? Gondolja e azt most, hogy rá gondolok? Vajon kinek beszél a barátom a telefonba ha felhív, és kinek hallgat, ha meg se nyekken? Mi lesz azokkal a képekkel amelyek, bemennek a szemébe, mi történik aztán velük? Vajon tudja e a barátom, hogy nekem vannak ezek a képeim? Sejti e, hogy én gyerekesen szeretem ezeket a képeket? Benne, vagy magamban. Vajon most milyen az arca az én barátomnak, és milyennek képzelheti el az arcomat? Vajon hiányzok e neki olyankor, vajon tudja e azt hogy néha nagyon hiányzik nekem?
Vajon szokta e magától megkérdezni még a barátom, hogy mik vagyunk mi? Szokta e azt, hogy hol vannak a határaink? Vagy azt, hogy mosódtunk e össze valaha, vagy csak játszottuk, színleltünk magunk? Vajon nem ijesztik e túlságosan is a fejemben a ködök? Vajon neki milyen ködjei vannak? Este elalvás előtt, mit gondol az én barátom? Gondol e arra, hogy itt tanyáz velem? Érzi e, hogy ezer kérdés van bennem, és nem vagyok gonosz, vagy legalább is nem akarok az lenni?
A barátom és én, ha nézünk, azt látjuk e ami van? Talán mocsaramnak látja azt, ami nekem a sziget? Haragszik e rám ezért a barátom, haragudhatok e barátomra? Mit tenne a barátom, ha már nem lelné örömét abban, hogy a barátja vagyok? Vajon hány kérdése van a barátomnak? Vajon fél e a barátom? Vajon tud e róla? Mit gondol, ha én is félek? Mit lát az én barátom most? Mit lát az én barátom, ha a szemébe nézek?
(28 különös jel - kétségstigmák)
2005. december 22., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése