sebtolvaj

Amikor felfeslik az a valami, az amit nem is nagyon tudok megjegyezni se nevezni, szóval az amikor a mellkasodon elromlik a villámzár vagy a tépő és befúj a szél, szóval azt érzed olyankor, hogy az kissé égő, hogy bár nincs korpa a hajadon, de a szíved az meg (bazmeg) hajadon, nem csak a státuszod, ha pocsolya állja utad, nem szökkensz, hanem átúszod. Na meg hogy ilyen tájt olyan locspocs minden eszme, felsózod gyorsan érzékeidet, vágyaid karba tömörülnek, görögülnek, ismételnek, még önmagukba veszve. A fejekben, meg felhő nevelődik, és hisszük hogy véresen komoly, lámpát gyújtunk ,de félhomály van és nézzük, hogy mennyi buta moly, jött el most hozzánk, minket így megidézni, de aztán pedig a kába lét, vezeti belénk a halál kábelét.