2005. december 24., szombat

Bizonyos porcicáktól kíván megszabadulni a lokális népakarat. Vérszomjas banda. Ellenemre való, mert megkedveltem őket. Plussz mardoshat az önvád, mert az idén még takarítottam is egyszer (na abban sem volt köszönet, csak egy nagyobb szemét bukkant elő és meresztette rám a szemét). Nevet éppen nem adtam a porcicáknak még (kellő időnek híján), de ha nagyon akarok, mindhez mondhatok egy eseményt. Mondjuk azt, hogy most nem akarok ilyet tenni. Eltekintek. Persze egyik szememmel* hátra, a másikkal meg jó messzire, a számszerűsítéstől is tekintsünk el, meg merszem sincs a számhoz. Szóval kancsulok megfele, emlékeztetem is magamat valakire. De felejtek, na jó, na jó, a szememből egy képet majd kiejtek.
A mai bölcsesség nem egyéb mint hogy; a párducok basznak mint a nyulak. Vizuális szaloncukor, középhaladóknak.Falávaló.

*(az egyik szemem ír, a másik remeg)**

**(az egyik szemem sír, a másik csak vizes)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése