sebtolvaj

Azt én nem tudom, hogy jó e az amikor valakinek olyan hosszú karjai (nem karmai, tán karmája lehet) vannak, hogy a legmélyebb vermek mélyére is letudnak érni. Én ezt nem tudhatom, mert. Azt se tudom milyen érzés akinek ilyen hosszú karjai vannak, mert nyilván olykor rossz is, hogy beleakad minden gizgazba. Azt tudom azért, hogy ha a verem alján én vagyok a gizgaz, azért annyira nem bánkódom. Megértetni meg nem próbálom az amit magam sem értek igazán. Azt is sejtem, hogy olyankor másképpen van a verem, nem a verem más, nem a mélysége változik meg, hanem valahogy kényelmesebb (dehülyeszó) a bennelevés. És még van itt valami, hogy a verem kifejezésnek van az a második rétege, ami ugye csupa pejoratív asszociáció, mert setét, és mély, a valami alatti, és még sok más, ami megijeszthet, megrémíthet. Karost és vermest egyaránt. És akkor szeretem ezt a nyelvet amikor tétován képtelen leírni amit akar. Kerek perec kimondhatom e, hogy ez a magyar nyelv esztétikája? Ebben persze bizonytalan vagyok, hogy szabad e ilyet mondani nekem. Inkább azt se mondom: FAPAPUCS.