Megkörnyékez a kísértés, hogy december 8-án, arról kezdjek sopánkodni, hogy én meg a karácsony..., és ezt le is írjam. Ez olyan jó bloggeres dolog. Az egészben annyi csak a légypiszok, hogy iszonyatosan bevagyok szarva. Maga a beszarás ténye azt hiszem néhány perce tudatosult, de nyilván már sok munka van benne, és ami ekkora, az nem születhet pillanatok alatt. Biztos már akkor dolgoztam rajta, amikor a hegyre mentem az ingadozó bodzák között és gyűjtöttem az élményanyagot, nos az biztos már azért volt, hogy betegyem magamnak a fa alá.
Lakik bennem egy állat (nem blogger) - aszondja, bolond beszéd, mert mi bizony, a zöld lombok alá isszuk magunk. Itt állok e kettő között, és még a szívem is folyton pofázik. Megőrülök. Akkora a zsivaj.
Félni attól aminek örülni kellene, és nem fogok semmit tenni érte, se ellen, előre érzem. Mindjárt vége, érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése