2004. december 28., kedd
Én...khm, szóval én,... egyszer azt találtam írni,...hmm, mondani, elsms-ezni, elemailezni, eltáviratozni, eltelefonozni, elcd-re írni, képileg megjeleníteni, eldúdolni, elfütyülni, elszavalni, elfelolvasni, boltban megvenni, elsétálni, elölelni, elcsókolni, elsimogatni, elhallgatni, elmagömleni, elkendőzni, elnyökögni, elellenkezni, elizzadni, elartikulálni, hol elszeretkezni, hol elbaszni, elbujálkodni, elérzékeltetni és elérzékenyülni, elmutogatni, elfeküdni, elheverni, elernyedni, eljátszani, és nem utolsó sorban elhazudni, hogy a csillagokat is..., persze csak így, és csak eddig. (Stellar interruptus) Az a nő soha se nem látott ilyet még (jól emlékszem, aszonta: egek, de én horizontot akartam érteni alatta, egészen pontosan alá akartam érteni a horizontot, képzeletem bántóan behegedt fényes ege), én viszont azóta csillagokat látok. Ha ezt elmesélem valakinek, azt kérdezi mindig: hát kelletett ez neked? Nem szoktam válaszolni én erre, mert erre egyáltalán nem lehet válaszolni, mert nem. Valami olyan jár a fejemben, hogy nem akarom én ezeket a csillagokat már, hogy vigye el valaki. Azt is tudom, hogy ezek az én csillagaim, s hogy ez nem más, "csakvalami" űrbéli törmelék. Csodálatos Gagarin. El van húzva (húzódva) a nótád.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése