Elképzeltem magam. Be kelletett csuknom hozzá a szemem. Csak úgy ment. Az idők haladtával egyre jobban kell becsuknom, egyre szorosabban. Van, hogy szinte fáj. Egy választ keresek, pontosabban többet. Az egyik, hogy ki vetíti oda a képeket, a szemem belső oldalára azokat a képeket. A másik pedig az, hogy miért látok a vaskorlát tetején szétrobbanó esőcseppet. Úristen, már megint milyen szép vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése