sebtolvaj

Változatok egy telefonra (évente egyszer):

Évente egyszer, ülünk egy forró, vízzelteli kádban, kedvező percdíjak nyaldossák a bokáinkat. Sietünk sietve. Kapkod ő és kapkodok én, lényegre törünk, tömörítünk, mondanánk gyorsan, hogy mi volt az ábra, s hogy gondolni sokszor, hogy szoktunk,... szoktunk, de valami mindig leteper. Egymás szavaiba vágunk, mondjuk, hogy mi a nagy helyzet, s mondjuk most gyakran, hogy értjük, hogy persze értjük. Azt nem mondjuk, azt nem, hogy sajnáljuk, ilyet soha, az a gyengeség jele. Már nem engedhetünk meg magunknak jó néhány dolgot. Azt is mondjuk köszönjük, letesszük, leteszünk pár dologról, sok lesz a számla...na szia, na szia.

Évente egyszer. Én évente egyszer, valakit lemagázok,...persze várom, hogy évente egyzer ő is lemagáz. Tőmondatokban fejezem ki mondanivalóm. Tőmondatokban reagál rá. Üzeneteinken az egész nevünket írjuk ki, ő nem tudom miért, én csak azért, mert attól tartok hátha nem is tudja már ki vagyok. Sokat szeretnék neki írni, természetesen keveset lehet. Évente egyszer, eztán majd mindig lemagázom, jó esetben még van 15 évem. Van tehát még 15 magázódási kreditem.

Évánta egyszer eszembe jut, hogy jó lenne egy telefonszám, hogy itt lenne a belső zsebemben, és hozzá egy név, persze az. És én ezt a papírt, így évente egyszer minden alkalommal egyre jobban összegyűrném, de addig ám, amíg a papír rostjain már teljesen elhalványul a tinta. Évente egyszer, azon gondolkodnék, hogy nem hívom fel, s hogy ezt biztos ő is így gondolja. De ő nem válaszol, nem hogy gondolatokra, de még levelekre sem, és hogy akkor most ez szarakodás csak, a nenmtudom mivel. Évánta egyre jobban nem akarom tudomásul venni, megfakítom, ha beledöglök is.

Évente egyszer sem..., csak néha még eszembe jut.

Évente egyszer, (remélem egyszer csak) elszomorodik, jótanácsokat osztok (van ebben valami ambivalans, hogy én), de mindegy is, nem fogadja meg. És jól van így. Nem ismerem ám, csak azt hazudom neki, hogy igen.

Évente egyszer, a nagyvilágot a nyákába. Elégedetlen, folyton siet. Mindig ott szeretne lenni, ahol éppen nincsen. Hülye anyja van. Hülye sógornői. Hülye munkahelye. Hülye főbérlője. És én is itt vagyok.

És van akire évente tényleg csak egyszer gondolok, úgy általában, legtöbbször azt, hogy lehetne, hogy volna legalább. Hallgatok. Nem kínzom velem. A telefonja, mindig foglaltat jelez.