sebtolvaj

Volt nekem egy kecském, tudod-e? Dehogy is tudod, mert nem kecském volt egyáltalán. Egy "nemtudommim" volt. Meg nem is érdekel ez téged, neked térkép e nyáj. Keresem a szavakat rá, és jó ha egy élet elég lesz rá, akkor még összetehetem a kezem, ha ennyi temérdek idő elég lesz. Most majd jön a túlspira, és jön a szöveg, hogy ez az. Hogy túlspira. Illetve jönne, jönne hogy ha jönnivalója lenne, jönne ha hagynám jönni. Azt írjam ide, hogy borzasztó triviálisan vagyok egyedül. Vagy mondjam e én is azt, hogy karikásak az ostoraim, a csapásaim. Nem, ez itt egy velejéig hazug (már megint) "nemtudommi", csak azt tudom, hogy az iránytű fogytán. Hogy fogytn van itt egy ideje minden, és az meg világos, hogy amit művelek, az maga is bolondság. Elmegy valaki, nem jön valaki. Én szintetizálom e ezt mérhetetlen hidegen eggyé. Csak annyit akartam mondani, hogy már megint sok minden máshogyan lesz, lehet örülni persze, nem az én száízem szerint. Ezt a világot nem én teremtettem, bizisten nem én nincs is hozzá kedvem, nem én. Ilyen üres valami, csak a teremtés előtt lehetett valami. Ma elment valaki és én utána nézem. Ma nem jött valaki, azt gondoltam,; én se jönnék, ide be.