sebtolvaj

Sose gondoltam volna, hogy engem a Microsoft éppen 2004 december 12-én fog kiátkozni,...a mindenből. Mert ha tudom, ugye felkészülök rá, helyileg érzéstelenítek, figyelemelterelek, karaktertelenítek, salaktalanítok, fosztóképzek. Mérges méregtelenítésbe kezedek. Kombucha főzetet eszközölök, nagy hirelenjében. Előző nap minimum, hogy szoftverrendőrökkel álmodok, ahogy a látványos tigrisbukfenc előtt, laza mozdulattal berúgják az ajtót és azzal a filmekből megszokott "csibészfogással" a rabmobilba tuszkolnak. A másnapi újságokban pedig erről lennének a képek, és az utolsó kép ahogy a fejembúbján van a kezük, és a ravasz fotós elkapja a tekintetetm, amelyen egyszerre látható a közöny és a kétségbesés. Hogy a fontosságot, (magam számára fontos fontosság) ilyen formán hagyjam eltúlozni. Hogy elhiggyem, hogy a lelkem tényleg rajta van midenen, amit így vagy úgy érintettem is valaha. És nem valami bonyolult áttételeket kell érteni ez alatt, mert nem. (Ahogy csiga húz takonyszerű fénykondenzt, a mohával lepett köveken) Csak úgy kell (érteni), ahogy a bőröm kipárolgását, reggel ottragadva a paplan huzatán, a hogy a párnán szempillát, hónaljszőrt(estetleg nagy rajongásában meggyalázva, fant) talál az ember. És most a végén, olyan jó volna valami nagy-nagy tohony hősiességgel azt lódítani, hogy a kardomba dőlök, de nem, mert nekem olyanom nincsen, csak az ágyam van. Vigyázzkészrajt, stipistop123.