sebtolvaj

Nagy a segge... Az idő múltával egyre..., valahogy meglottyadt, tésztaszerűvé vált, alakját nyerve vesztett. A gravitációval szemben kissé védtelenebb, Newton törvényeivel szemben megadóbb.Felvetődik a kérdés, picsán rúgnám e azokat (ilyen profánul vetődik fel), akik elhitetik a nőkkel, hogy nekik tulajdonképpen a faruk volna az alfájuk.( és hogy mi legyen akkor velem, aki ennek az ellenkezőjéről meg alig, néha, egyáltalán, soha) Hogy lényük forrásának kizárólag a különböző tomporulatok _x és _y koordináták pontjait kell megjelölni. Hát én bizony igen, de nem vagyok referencia, mert én minden további (ok) nélkül felgyújtanék számos (jelentős) középületet is, így hogy még piromán sem vagyok, és az egerekhez is különös vonzalom fűz. Seggi deviancizmusom, már már aggasztó méreteket ölt. Illeg a tükör előtt. Ettől ingerült leszek. Üvölteni kezdek, lázadok, hogy nem lehet hogy az ő hatalmas valaga definiáljon bennünket. Azt mondja nekem, a picsába, hogy te milyen érzéketlen vagy. Az ágyra roskad, leül. A kezem alászorul. Látod - mondom neki - a tenyeremből etetlek. Ő a butus, én meg az omegahím. Szerintem ún.