Bolondozni lenne jó. Szertelennek lenni. Az lenne a jó. Elveszteni az objektivításomat. A szubjektivításomat. Elveszíteni a fókuszomat. Elveszíteni a plusszomat. Elveszíteni az álmaimat. Azokat amiket megálmodtam. Azokat amikről lemondtam. Azokat amiket képtelen voltam elképzelni is. Elvszíteni a tömörített zenei fájljaimat. Elveszítení a fájdalmaimat. Az mellkasiakat és az alhasiakat. Elveszíteni, de könnyedén a fogakból az amalgám tömést. Elveszíteni az irataimat. Az anyakönyvi kivonatot, a lakcímbejelentőt, munkakönyvet, zárójelentéseket. Elveszíteni a megírt leveleket, a megkapott leveleket, a soha meg nem írt leveleket. Elveszíteni az összes nevet, címet, telefonszámot. Elveszíteni a megrögzött mozdulataimat. A hangulatomat befolyásoló tényezőket. Elveszíteni a fentet és a lentet. Elveszíteni a hitet, a találás hitét. Elveszíteni az irreális reményeim. Elvesztíteni Mohácshoz fűződő, beteges viszonyomat. Elveszíteni az állampolgárságomat. Elveszíteni az éveket, az évekből egy keveset. Elveszíteni azt hogy "lehetett volna". Elveszíteni a "neked már soha-t". Elveszíteni a "máshol az élet-et". Elveszíteni a "senki földjét".
Elveszíteni az, ahogy bevág a nap az ablakon. Elveszíteni ahogy pirosra csípi a december az arcomat. Elveszíteni apámat, anyámat, unoktestvért, másodunokatestvért, nagyszülőt, ángyot, sogórt, jószágokat. Elveszíteni képességgeim. Elveszíteni valamit akarásom. Elveszíteni szórványos elégedettségem. Elveszíteni morgolódásaimat. Aztán elveszíteni az ártatlanságomat. Majd az illúzióimat. Elveszíteni a csütörtököket. A délután fél négyeket. Elveszíteni aokat a városokat melyekben ezek megtalálhatóak. Elveszíteni szilánkra tört tükreim. Elveszíteni a lázmérőmet, az izmaim, aztán a lázat. Elveszíteni néhány kulcsot a kulcscsomóról. Elveszíteni az önygyújtómat, a reggelente olómszerű tüdőt, elveszíteni a köhögéseim. Elveszíteni a sírásokat és a nevetéseket. Elveszíteni az "egyet" és a "kettő". Az ábrándokat a "három"-ról. Elveszíteni egy könyvet, aztán még néhány jambust. Elveszíteni a hajat, a szelet a metróban, az ablaküvegnek nyomott homlokot. Elveszíteni az asztal, az ágyat a széket. Elveszíteni a kádat, a hunyorgó 40 wattos égőt, elfelejteni foglalatot és csempét. Elveszíteni minden logint és password-ot. Elveszíteni jónéhány directory-t, jpeg-et, png-t, és psd-ket. Elveszíteni a hideget, a remegést, a poharat a kézben. Elveszíteni az emlékezést, a hátra emlékezést úgy, ahogy az előre emlékezést. Elfelejteni a hajnalokat, az ébredéseket, az emésztési zavarokat. Bolondozni lenne jó. Csak egyensúlyozni a kötélen. Mindent elfelejteni csak, kivéve az ernyőt és a kötelet, s a ponyvát a fejem felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése