A körülmények a kezemre játszanak. Csodás gépek, csodás férfiakkal, nem jó időben és nem jó helyen. De volt bennem egy ilyen kép, nem az hogy nagy nagy tüzet kéne rakni, mert én ikább a tömeget gyújtanám fel olykor (de ezt most pl nem), de az nekem megvolt a szememben, hogy sok traktort kellene rakni, valami nagy helyre. És most akkor ez a vágyam teljesült, és elégedett vagyok, mert látám, hogy szép. Ez olyasmi önigazolás féle öröm, mert sejtettem én ennek a képnek a titokzatos szépségét, melynek egyáltalán nem érdekelnek a miértjei. Azt érdekes volt látni, ahogy a tömegben volt egy kiegyenesített kasza. S mindez a Dózs György úton, az már több mint pikáns. Heves nyárra is számíthatunk. Illetve, számíthattok.
Van még egy másik kép, a macerásabb, a dunán leúszó zongorák. Fogalmam sincs, hogy van e a magyarországi zongorahangolóknak érdekképvislete, s hogy miként megy a sorsuk, de szívesen vállalnék ilyen közfeladatot, kecske kontra káposzta alapon. Jó lenne egy napra kisértetté válni, és átosonni a városon. Semmiről sem tudva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése