2005. február 23., szerda
Tatjana Szimkint szereti, de Szimkin Olga iránt lobog, Olgát viszont nem érdekli Szimkin, sokkal inkább Alekszejt szereti, de csak a testét, a lelkét nem, arra ott van Grigorij, de Grigorij mindössze Anna Pavlovna iránt mutat érdeklődést, aki a közömbös Nyikolájt áhitaná, aki nem veszi észre, mert csak Tatjána jár gondolataiban. És akkor ez most szép, hogy ha úgy vesszük mindenki szeret már mindenkit, idegesítően tökéletes világ. S ha úgy veszük vetésforgó. Ez már 20 éve is foglalkoztatott, ez az urbánwoodstock jelleg, amikor már mindenki smárolt mindenkivel egy egy társaságban, csak némi időeltolódással. Tán a keresztbe dugástól vártuk a megváltást, ki tudja. Soha nem hoztam szóba, mert nem tudtam, másokat foglalkoztat e olyannyira, hogy eszébe is jut(ok). Soha nem kérdezek semmit, már nem nagyon merek kérdezni. Azóta is. Jobbára a válasz is én vagyok. Nem csoda, hogy nem érdekel. Most is így van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése