2005. február 23., szerda
Vannak lépcsők, amelyek sehova sem vezetnek, persze erre gondolni eretnekség, eljátszom egy gondolattal, már megint azzal , amivel nem szabad vagy nem lehet. A saját gondolataimhoz a mai napon nincs közöm, kiadom művelésre, vagy továbbgondolásra. Váltott evezés. Az ablakon, úgy két hete, hogy kinéztem utoljára, felfordult a gyomrom tőle, attól amit láttam. Egy képet láttam persze, amiben nem voltam én benne, de azt hittem szeretnék benne lenni. Most ugyanezt látom, de már nem érdekel. Hasonulok, álcát öltök, önközönymimikri. Szerintem messziről, baromira hasonlíthatok Mikes Kelemenre, de csak messziről, olyan messziről, amikor nem lehet látni.Aztán pedig kávé és cigi, kávé és cigi, kávé és cigi, aztán a kávé is elmarad.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése