sebtolvaj

Egyszer,...ez, ami most van. Ez a helyzet, ami...szóval, hogy nincsen. Azaz hogy lehetséges jövőútelágazássá szelídül, vagy emlékké silányítja a lélek..., szóval ez, akkor, ami van most, ez a valami érzemény, már nem lesz. És nem lesz helyette ez vagy az, hanem csak a helye, egy kicsike feketelyuk. Ami eltünésre csábít kiváncsi idegeneket, és persze engem. Egy hanghatás is lesz hozzá, effekt, aláfestés, ahogy szépen kettéhasad egy 100% gyapjú szövet, valaki más hangjával keveredve. De nem lesz ám valós az, csak a képzelet diktálta lehetséges verzió. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy lábast, tele étekkel, és te végig sétálsz a peremen. Ma az jutott eszembe ennek kapcsán, hogy nem lesz nyár soha. Persze lesz, de nem nagyon leszek képes arra, hogy elhigyjem: enyém.