2005. február 23., szerda

Melyik kapualj lesz az, ahol magamra ismerek. És ki hiszi el, hogy nem fogok megijedni.
Egyszer, patetikusan: egyszer az életben, olyan jó lenne érthetőt mondani, mondjuk,
patetikusan szólva: érthetőnek.
De ez is úgy van mint általában a lehetetlenek, igazából nincs szükség rájuk,
de nagyon hiányoznának, ha nem volnának.
Élményanyagomból hiányzik az a tapasztalat, hogy mi van akkor,
ha a lehetetlen levőbe vált. Elevenbe vág, azt hiszem így mondják.
Csakhogy bizonytalan vagyok, van e még elevenem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése