sebtolvaj

Ha engem kérdezel.

Ha engem kérdezel - azt illetően, és illendően - hogy mi foglakoztat, akkor bizony én nem mondahatok mást, mint hogy engem bizony a szerelem foglalkozat. Pontosabban a szerelem miben és kibenléte foglalkoztat. Na most ezt úgy kell csak elképzelni, hogy a mibenlét az egyben kibenlét is, és van az a vízióm a szerelemről, hogy az olyan mint egy rét, ahova az ember, olykor elhív valakit, mintegy vendlégségbe. Kiganézza a portát, a nyugágyon tanyázó porcicáit az öröklétbe küldi. És történetesen ez pont az a rét, ahol az ember egyáltalán nem ismer magára, és szemérmetlenül tud örül neki, hogy már köszönő sem a viszony. Ezen a réten történhetnek balesetek, mondjuk olyan formán, hogy az embert elragadhatja a hév, de ugyanez a HÉV ugyanakkor nem üti el. Azt hiszem van az a mondás, hogy két hévbe nem léphetünk, tán ugyanazzal a lábbal.
Ha engem kérdezel - azt illetően, és illendően - hogy mi foglalkozat, akkor bizony én nem mondhatok mást, mint hogy engem a halál foglalkozat. Pontosabban a halál miben és kibenléte foglalkoztat. A halálban persze az a legrosszab, hogy egyáltalán nem lehet elképzelni, semmi erőltetett metafóragúnyát nem tűr magán, és bármit mondani is róla, puszta okoskodás. Nem lehet mondani rá hogy, egy rét volna, mert a vak is látja hogy nem az. És azt se lehet rá mondani, hogy ne volna, ami ugye a szerelmnél, máris kérdés lehet, hogy van e valójában, vagy csak mérhetetlen magányunkban festjük az ördögét a falra, ennél már szarabb úgysem lehet alapon.
Ha engem kérdezel - azt illetően, és illendőség nélkül, és ez most fontos nekünk - hogy tudom e azt, hogy miért foglalkoztat az ami foglalkoztat, akkor a legjobb esteben is csak bután pislogok ki a fejemből, és valami nagyon átlátszó "ilyen vagyokkal" fogom ideiglenesen helyre zökkenteni dialógusunkat. És mentegetőzni is fogok, meg szégyenkezni, hogy olyan vagyok mint egy ládafiában megtalált Doors dalszöveg, afféle jimmorrison preacox, az első időkből. És ehhez már tényleg valami kell, mondjuk inkább csak úgy, ehhez valaminek a hiánya kell. Valószínű, hogy én ezen hiányok mindőjének birtokosa vagyok, es egyiknek sem a bitorlója. Már nem képzelem azt, hogy egy fenenagy trónon ülnék, és azt sem képzelem hogy tajtékot vigyorgok. Már kizárólag olyanokat képzelek, amilyeneket nem lehet képzelni.
Ha engem kérdezel - azt illetően - hogy mi foglalkozat, akkor azt fogom mondani, hogy engem bizony a dolgom foglalkozat, olyan formán, hogy én a dolgommal dolgozom. És ne akard hogy elmondjam, hogy miárt van az úgy, hogy ha a dolog veszít ellenemben, akkor én miért nem számítok győztesnek, es a döntetlen miért a legnagyobb veszteség. Ne akrad, hogy elmondjam, mert ha valamire nincs, hát erre nincsenek szavaim.
Ha engem kérdezel, akkor azt mondom: kérdezz meg mást, nálam szebbet, jobbat, okosabbat, csak tartsd ki a kezed a szélbe, ne félj, muslica ezerszám kerül.