2005. február 3., csütörtök
Tagnap Gébé és én,..úgy mint régen, elmentünk világgá. Na, mert két beszari alak vagyunk, együtt meg különösen, tehát az egy órás, páros világgá menés koronázatlan királyai vagyunk, vagy úgy 20 éve. Állandóan azt mondta, hogy ezt nézzem, meg azt nézzem, hogy milyen szép, meg ilyenek. Én meg csak egyre azt hajtogattam, hogy nézné meg a cipőmet, milyen csúnyán be van ázva. Így keveredett párbeszédünk a létezés peremerére. Gébé még azt is mondta, egy óvatlan pillanatban - sose vigyáz - hogy itt nem lehet élni. Nem tudom honnan veszi, hogy máshol igen. Gébé egyébként hülye, de nem lehet rá haragudni. Nem mellesleg pedig, mindent tud a rákhalász szakmáról.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése