2005. február 21., hétfő

Nem tudok lelkesedni a van-tól. (Pedig nyilván azzal kell beérni, ami beéri velünk) Hiányozni is csak az tud, ami nincsen. Temporálisan. Aztán; '...tegyük fel, akad olyan, aki ezt az egészet másképp értelmezi, na jó, én ilyen ember vagyok, nem kell velem sokat bíbelődni...' Hajnalonta egy vakablak, visszaad engem, magamnak. Néha elfogadom undorodva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése