Valahogy van az az érzésem, hogy én egy ötlet - gyerekkorombam simán ökletnek mondtam, a gyulyásban pedig megveszekedetten akartam látni, magát a gulyát, de nem ide tartozik és mégis - vagyok, egy mende-monda, egy kísérlet része. Már elvagyok tervezve, de még nem vagyok kipróbálva. De azt tudom, nem olyan, hogy lehetne mondani, hogy na. Hogy uccu neki, mert ilyet, én jól tudom, szóval, hogy ilyet egyáltalán nem lehet, és nem is ér mondani. Isa önzés. És még valami, amit most nincs is nagyon kedvem néven nevezni. So far, so fair.
Szofásnapló - ma nem szofa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése