Olyan adekvát, hogy az ember látja a blogban a dátumot és ezt mondja: február van. Én pedig éppen annyira szeretnék kiszámítható lenni, hogy e szakavakkal mondjam azt, hogy február van, ..szóval e szavakat mondom most, ebben a pillanatban, amikor ezt itt én leírom, hogy: február van. Persze a nyelv, az a nyelvjárás maga. És nekem egyáltalán nem baj, hogy én ezt észreveszem, hogy tudatosul a februárság, mert én tavaly ilyenkor egyáltalán nem találtam szavakat az ilyen helyzetekre. Szó mi szó, engem tavaly ilyenkor a február váratlanul ért, meglepett, s így egy kissé le is terített. Voltak ilyen - olyan törekvések, arra nézvést persze, hogy igenis mondjam ki: február, és aki februárt mond, annak könnyebben megy bét mondani is. Tudtam én az, nagyon is jól tudtam, hogy az nem úgy van, hogy harsányan kell mondani az ilyet, hogy éppen megteszi az is, ha halkan. Mert az már majdnem sehogy. Ez évben meg kimondtam, és nem is csak azt, hogy február, hanem még hozzá valami mást is, és beszarás, hogy érthető volt, de kicsit sem az én érdemem. Irtóra elcsodálkoztam, nem meglepő, ha eztán, a februárról majd az ufók jutnak az eszembe. És még valami.
Tanulság pedig nincsen, hacsak nem tekintjük annak azt, hogy vannak olyan februárok amelyeket érdemes néven nevezni, és vannak olyanok amelyeket tudomásul sem érdemes venni.
(Voltak olyan februárok is akik pont hogy nem vettek engem tudomásul)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése