Megváltás: $1.80.Potom. Egy bizonyos David Gibson, anélkül hogy kértem volna, serényen harcol az én lelki üdvömért, s mint jó soldat, tudja hogy a psziché háborúját a test harcmezején kell elébb megnyerni. (Lépjünk tehát a testek mezejére) Kitartó ez a David, valamiért szívén viseli a sorsom, már-már meghatódok, igyekezetét látva. Úgy két naponta áll elő...szóval. David szerint, minden bajok forrása bizonnyal az, hogy kicsi az én angyalbögyörőm, erőst javasolja, hogy toldjam meg egy lépéssel. Kis lépést említ, ne legyenek illúzióim. Ez a David minden igyekezete ellenére is árt nekem. Pedig nyilván lélekmérnöki diplomája van, és azt is feltételezem róla ezek után, hogy tudja mitől döglik a légy. De hibába a jó szándék, én már napok óta kétségbe esve, és szemhéjaimat erősen összeszorítva vagyok képes csak zuhanyozni, felfokozott szégyenérzttől permetezve. A spektrum csatornát kitöröltem televíziós készülékemből, akkor inkább már a nyüzsgő hangyák sustorgása, mint szemlesütve szembesülés, hogy fajom szégyene maradok ilyen formán, no és a sajátom is. Davidre haragszom is egy kicsit, és irígylem is egy kicsit, ez utóbbit különösen azért, mert nem baj az egyáltalán, ha van a boldogságnak origója, s úgymond, ha már van, akkor az paraméterezhető. Eddig még tényszerűen közölt de lehet hamarost rátér arra is, hogy az én emelkedett gomolygásaimmal, ne is reméljek semmi olyat, amit remélni szeretnék. Davidben az a legjobb, hogy mindent tud a lányhalász szakmáról. De mi van akkor, ha vannak halak, akik az akváriumban érzik csak jól magukat? Akkor David egyen tubifexet.
(Megöregedtem már (elaggtam), feszélyezne, ha lehúzott sliccel kellene járnom az utcán) Ob scene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése