2005. február 10., csütörtök
Napok óta az motoz a fejemben, hogy ti. "jó úton haladok". Mert azt én simán bírom érezni, hogy ez a jó út, és a haladáshoz meg egész egyszerűen nem fér kétségem. A vakot is látom. Szal' jó úton, de persze mindennek keresztbe és tényszerűen; háttal. Hát, pedig az volt éppen, hogy akkor, hogy a szembe, de időközben sebtolvajnak seballergiája lett, vagyis olyan értelmben betegég ez csak, ahogy a kutya rühelli a bolhát És ezek a kurva szavak már elfogyhatnának végre, de inkább valahára, mert akkor az lenne ami most van, hogy (így is úgy is) semmit se lehetne érteni. De ki ne akarta volna már megfejteni a zsizsiket a tévé képrenyőjén, egyszer az életében. Nézzek már magamba. Höö.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése