sebtolvaj

Egy csikk, két csikk, három csikk, négy csikk, sok csikk, kiborul a hamutartó. A cigarettavég tetemek elhevernek a padlón.(markomba röhög a dohányipar) Rendbe szerveződnek és emlékeztetni kezdenek valamikre. Nézem így és úgy, forgatom okosan a fejemet. Mennyi ismerős, (rég láttalak)  hát nem csoda, hogy mindőt szebbnek találom a seprűnél. Magamban ezt mondom: állati. Nézek egy farkasszemet. Már megint nem a magamét.