2005. március 14., hétfő

Este. Tegnap este jött az a szó a fejembe. Hogy életszakasz. Olyan formán jött, hogy meg is kérdezte rögtön, amit minden létező megszokott kérdezni a keletkezése pillanatában: ki vagyok? - mi vagyok? Nekem szegezni egy ilyen kérdést - aki felületesen ismer az is eltudja képzelni, milyen traumatikus ez számomra. De nem hagyott, nyaggatott, mint ahogy én is nyaggatok másokat, nehezen körvonalazható kérdéseimmel, hogy arra sejtett, de nem kivánt hallgatásokat, vagy plazmafelhőbe csomagolt válaszokat kapjak. Egyébként senki sem hibás, mindenki véletlenszerűen került oda ahol éppen van. Úgy ahogy a kávézacc rendeződik el, a szemcsék jelentősége eseti, de semmiképpen sem örök. De a szó, hogy élet-szakasz. Hogy mit nevezhetek én annak, lehet e merszem bármit is annak nevezni. Az életszakasz az valami olyan, amikor a telefonba az ember egy számot vezet bele, majd máskor a Z betűhöz lépked a telefonkönyvben és kitörli. A kettő között eltelt idő, az,...az az életszakasz. Aztán az is életszakasz, hogy az év egy nagyon is meghatározott pontjáról azt gondolod, hogy akkor nagyon is nagyon jó volt neked, de kiderül, hogy csak ártottál magadnak. Amikor az hiszed értenek, és aztán ráébredsz, hogy nem vagy érthető. Hogy teát kortyolsz és édesnek érzed, de később szétmar, ugyanaz a valami, vagy a hiánya. Hogy aki van, és ezért még hálát is mernél érezni, (bár se sem tudni pontosan, kinek vagy adós), az valójába csak félig van, és aztán nem lesz, teljesen. Ez a 3 pontos életszakasz. Nem csodálkozom, hogy nem értem. Nem csodálkoznék azon sem, ha nem akarnám, szeretném érteni. Elhömpölyög a tél, de ott marad a kopott cipőn a nyoma,ezér veszélyes leszegett fejjel végigmenni a városon. Egyet se félj, ezt mondogatom magamnak, ami van, ami lesz, fél lábon, láb nélkül is kibírod. Békétlen vagy, a keveset mindig elfelejted megköszönni. Neked sütemények kellenek, porcukorral, és óriás habok. Messziről nézed a sóbányász lányát és megveszekedettül jó a szemed. Nincs jogod kimondani, tehát csak gondolod: rövidlátó. Aztán már magadat sem érted. E kép, hasonulsz vele. Kiélezett intimitás, naja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése